A Spanyol viasz felfedezése

Ausztrália az európai ember által legutoljára megismert kontinens. A misztikus déli kontinens, a ”Terra Australis Incognita” létezésének gondolata évszázadokon keresztül izgalomban tartotta úgy a természettudósokat, mint a nagy felfedezőket. Valami intuitív okoskodás útján sokak úgy vélték, hogy léteznie kell egy hatalmas déli földdarabnak, ami kiegyensúlyozza az északi félteke kiterjedt szárazföldjeit. Habár az ausztrálok a kontinens „felfedezését” Cook kapitánynak (aki akkor még valójában csak hadnagy volt) tulajdonítják, valójában a kontinensnek számos korábbi európai látogatója akadt. Ausztrália észak-nyugati partjainál 1525-ből származó portugál ágyúkat találtak. Ugyanebből az időszakból a kontinenst ábrázoló ugyancsak portugál térkép került elő. A spanyol hajós Luis Vaez de Torres bravúros ügyességgel úgy hajózott keresztül az Ausztráliát Új-Guineától elválasztó keskeny csatornán 1606-ban, hogy a két sziget egyikét sem vette észre. Harminchat évvel később a holland hajós Abel Tasman végighajózott a sziget déli partjai mentén ugyancsak elmulasztva a lehetőségét a nagy felfedezésnek. Ellenben megtalálta Tazmániát amit a kor szokásaihoz híven valamelyik közvetlen főnökéről Van Diemen’s Land-nek nevezett el. Ez a név azután a brit fegyencek körében a legrettegettebb poklok szinonimája lett. Tasman-nak nem ez volt a legsikeresebb expedíciója. Ugyan ő volt az első európai, aki meglátta Új-Zéland partjait, szerencsétlen módon azonban olyan falánk Maori törzsekkel sikerült nem túlságosan szívélyes kapcsolatot létesítenie, akik minden teketóriázás nélkül egyszerűen megették néhány matrózát. Úton hazafelé azután meglátta Ausztrália nyugati partjait, de néhány héttel korábbi rossz tapasztalatai miatt nem látta szükségét hogy közelebbről szemügyre vegye az ismeretlen vidéket. A tizenhetedik század elejétől egyébként számos hajó horgonyt vetett a nagy sziget különböző partjain, de a kopár vidékeken tett rövid séták után egyszerűen továbbálltak. Az egyik ismert korai partraszállás Willem Jansz holland hajós nevéhez köthető aki 1606-ban kötött ki valahol az északi parton. Látogatása nem bizonyult túlságosan hosszúnak, és az aboriginálok nyílzáporának kíséretében sietősen távozott

Majdnem száz évvel később, James Cook tudományos feladattal a tarsolyában indult útnak a Csendes-óceán irányába. Célja a Vénusznak a megfigyelése volt amint áthalad a napkorong előtt. Ugyanezt a megfigyelést más helyen is elvégezve azután lehetőség nyílt a Föld és a Nap közötti távolság kiszámítására. Miután a megfigyelést sikeresen elvégezte, hajójával az Endeavour-val továbbindult ismeretlen vidékek felkutatására. 1770 április 19-én izgatott kiáltás hallatszott a megfigyelőkosár magaslatából: „Land ahoy” üvöltötte a megfigyelő szolgálatot teljesítő Zachary Hicks. Mint később kiderült, az Endeavour-nak Ausztrália délkeleti csücskét sikerült megtrafálnia. Ennek a jelentőségteljes eseménynek a következménye lett azután egy hatvanezer éves kultúra majdnem teljes eltűnése, amit cserében azonban egyesek szerint bőven ellensúlyoz a tépőzár és az ausztrál futball feltalálása. Az elkövetkező négy hónap során Cook végighajózta a kontinens keleti partvonalát, és az expedíció botanikusa Joseph Banks mintegy 30.000 állat- és növénymintát gyűjtött össze, aminek egy része a Londoni Természettudományi Múzeumban mind a mai napig katalogizálásra vár. A sors iróniája, hogy ezeknek a fajoknak egy részét még azelőtt sikerült az angolszász "civilizációnak" kiirtania, mielőtt egyáltalán megismerhette volna.