Ausztrália az európai
ember által legutoljára megismert kontinens. A misztikus déli kontinens, a
”Terra Australis Incognita” létezésének gondolata évszázadokon keresztül
izgalomban tartotta úgy a természettudósokat, mint a nagy felfedezőket. Valami
intuitív okoskodás útján sokak úgy vélték, hogy léteznie kell egy hatalmas déli
földdarabnak, ami kiegyensúlyozza az északi félteke kiterjedt szárazföldjeit.
Habár az ausztrálok a kontinens „felfedezését” Cook kapitánynak (aki akkor még
valójában csak hadnagy volt) tulajdonítják, valójában a kontinensnek számos
korábbi európai látogatója akadt. Ausztrália észak-nyugati partjainál 1525-ből
származó portugál ágyúkat találtak. Ugyanebből az időszakból a kontinenst
ábrázoló ugyancsak portugál térkép került elő. A spanyol hajós Luis Vaez de
Torres bravúros ügyességgel úgy hajózott keresztül az Ausztráliát Új-Guineától
elválasztó keskeny csatornán 1606-ban, hogy a két sziget egyikét sem vette
észre. Harminchat évvel később a holland hajós Abel Tasman végighajózott a
sziget déli partjai mentén ugyancsak elmulasztva a lehetőségét a nagy
felfedezésnek. Ellenben megtalálta Tazmániát amit a kor szokásaihoz híven
valamelyik közvetlen főnökéről Van Diemen’s Land-nek nevezett el. Ez a név azután
a brit fegyencek körében a legrettegettebb poklok szinonimája lett. Tasman-nak
nem ez volt a legsikeresebb expedíciója. Ugyan ő volt az első európai, aki
meglátta Új-Zéland partjait, szerencsétlen módon azonban olyan falánk Maori
törzsekkel sikerült nem túlságosan szívélyes kapcsolatot létesítenie, akik
minden teketóriázás nélkül egyszerűen megették néhány matrózát. Úton hazafelé
azután meglátta Ausztrália nyugati partjait, de néhány héttel korábbi rossz
tapasztalatai miatt nem látta szükségét hogy közelebbről szemügyre vegye az
ismeretlen vidéket. A tizenhetedik század elejétől egyébként számos hajó
horgonyt vetett a nagy sziget különböző partjain, de a kopár vidékeken tett
rövid séták után egyszerűen továbbálltak. Az egyik ismert korai partraszállás
Willem Jansz holland hajós nevéhez köthető aki 1606-ban kötött ki valahol az
északi parton. Látogatása nem bizonyult túlságosan hosszúnak, és az
aboriginálok nyílzáporának kíséretében sietősen távozott
Majdnem száz évvel később, James
Cook tudományos feladattal a tarsolyában indult útnak a Csendes-óceán irányába.
Célja a Vénusznak a megfigyelése volt amint áthalad a napkorong előtt. Ugyanezt
a megfigyelést más helyen is elvégezve azután lehetőség nyílt a Föld és a Nap
közötti távolság kiszámítására. Miután a megfigyelést sikeresen elvégezte,
hajójával az Endeavour-val továbbindult ismeretlen vidékek felkutatására. 1770
április 19-én izgatott kiáltás hallatszott a megfigyelőkosár magaslatából:
„Land ahoy” üvöltötte a megfigyelő szolgálatot teljesítő Zachary Hicks. Mint
később kiderült, az Endeavour-nak Ausztrália délkeleti csücskét sikerült
megtrafálnia. Ennek a jelentőségteljes eseménynek a következménye lett azután
egy hatvanezer éves kultúra majdnem teljes eltűnése, amit cserében azonban
egyesek szerint bőven ellensúlyoz a tépőzár és az ausztrál futball feltalálása.
Az elkövetkező négy hónap során Cook végighajózta a kontinens keleti
partvonalát, és az expedíció botanikusa Joseph Banks mintegy 30.000 állat- és
növénymintát gyűjtött össze, aminek egy része a Londoni Természettudományi
Múzeumban mind a mai napig katalogizálásra vár. A sors iróniája, hogy ezeknek a
fajoknak egy részét még azelőtt sikerült az angolszász "civilizációnak"
kiirtania, mielőtt egyáltalán megismerhette volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése