Bevezető

 
Képzelj el egy földrészt, ami az egyik legősibb, eredeti formájában meglévő, a természettel egyensúlyban élő mintegy 250 embercsoportnak – vagyis nemzetnek - adott otthont az elmúlt 60 ezer esztendőben. Ezen a földrészen sosem zajlott bányászat, erdőirtás, ipari tevékenység, de még mezőgazdaság sem. Az ausztrál kontinenst, és annak lakóit kétszáz esztendővel ezelőttig kizárólag a természet erői formálták. Ezekben a társadalmakban a tudás apáról fiúra szállt, a társadalom rendjét a tapasztalatra épülő íratlan törvények szabályozták. Az ember a természet szerves részeként született, élt és halt, és tökéletes spirituális és fizikai harmóniában élt az őt létrehozó világgal. Ezek a társadalmak nem ismerték a magántulajdon és a birtoklás fogalmait. Mindössze annyi ingóságuk volt, amit egy kezükben magukkal tudtak vinni.

Képzelj el egy – az ipari társadalom kitaszítottjaiból összeválogatott - hordát, amit válogatott bűnözők, kisstílű zsebesek, kurvák, tyúktolvajok hoztak létre. Ebben a társadalomban nincsenek morális értékek. Nincsenek szabályok, és nincsenek elvek sem. Csak primitív ösztönök vannak, melyek az emberi evolúció rögös útján többnyire önpusztító tendenciákká torzultak. Ebben a társadalomban egyetlen cél létezik, mégpedig a pénz. Pénz, mindegy miért, mindegy hogyan, és mindegy milyen áron. A pénz itt nem eszköz, hanem végső cél. Ezt a célt a lehető legkevesebb munkával, seftelés, törvényszegés és manipuláció útján kell elérni. A hazugság és a megtévesztés a kommunikáció alapvető formái. Mindenki hazudik. És ez a legkisebb bűne. Ezek után jön a törvények testreszabása, a korrupció legalizásála, a fogyasztói kapitalista társadalom intézményesítése.

Képzeld el, hogy az utóbbi társaság puskákkal, és különféle nemi betegségekkel felfegyverkezve ráront az előbbi őslakókra. Hogy ennek a sajnálatos találkozásnak mi a tragikus következménye, megtudhatod ebből a blogból.